A környezetünkben keletkezett biomasszának csak egy része hasznosul emberi táplálék-ként, illetve állati takarmányként, a maradék lebomlik. A szerves anyag lebomlását, attól függően, hogy levegő jelenlétében vagy levegőtől elzártan történik, komposztálásnak vagy biogáztermelésnek nevezzük. Mindkét folyamat lejátszódik a természetben emberi beavatkozás nélkül is, hiszen a mocsárból felszálló mocsárgáz nem más, mint biogáz, a trópusi esőktől áztatott, levegőtől átjárt, laza avar rétegeinél pedig a komposztálódás folyamatát kísérhetjük figyelemmel.
A komposzt a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát javító, nagy humusztartalmú, földszerű anyag, amelyet az intenzív termesztéssel foglalkozó kertészek dísznövénytermesztés, palántanevelés és szaporítóanyag-előállítás során már a régi korokban is használtak.
A komposzt az úgynevezett alapelemekből (N, P, K) sokkal kevesebbet tartalmaz, mint a műtrágyák. Használatának előnye, hogy
javítja a talaj szerkezetét (a kötött, agyagos és laza talajokét egyaránt),
növeli a talaj vízmegkötő képességét,
gátolja az értékes tápanyagok kimosódását a talajból,
javítja a növények ellenálló képességét.
A komposztáláson korábban a kertben, a ház körül keletkezett szerves anyagok, hulladékok egy bizonyos kisüzemi hasznosítását, feldolgozási technológiáját értettük. Ez a kör ma már kibővült, megjelent a nagymennyiségű komposzt előállítására alkalmas technológia különböző cégek által ajánlott gépsora, géprendszere.
Ez elsősorban kézi munkaerőt és kézi eszközöket igényelő eljárás, ahol a kis mennyiség miatt a gépesítés nem indokolt és nem is gazdaságos. Azt, hogy az ilyen szintű komposztálással is foglalkozni kell, azt az indokolja, hogy
a jövőben az erőteljes tájékoztatás és ismeretterjesztés hatására várhatóan egyre többen választják a kertben keletkezett szerves anyag elégetése helyett,
ez a komposztálási eljárás is igényel bizonyos ismereteket, tudásanyagot,
remélhetően meg fog jelenni egy erőteljes igény azon eszközök iránt, amelyek a legegyszerűbb és legkisebb mennyiség kezelésére, előállítására alkalmasak, és használatuk eredményeként jó minőségű komposztot nyerünk.
Mivel a komposztkihozatal mintegy 40%, egy 1 m3-es komposztérlelő egy átlagos méretű házikertben mint alapegység elegendő lehet. Hagyományos, fából készült vagy fémhálóból kialakított megoldásokat mutat a 272. ábra.
A komposztálást elősegíti az előzetes aprítás, amelynek legegyszerűbb eszköze nyesedéknél a balta, vékony ágak aprítását elvégezhetjük a karos lemezvágó ollóhoz hasonló kialakítású aprítóberendezéssel, amely 10–15 mm-es átmérőig alkalmazható.
A kész komposzt szemcseméret szerinti osztályozása legegyszerűbben a 20–25 mm lyukméretű síkrostával végezhető el, amelynek mérete 1 m × 1 m, dőlésszöge állítható, 45° és 60°-os értékek között ideális.
Nagyobb mennyiségű anyag feldolgozásához célszerű kisebb, erre a célra kialakított gépeket alkalmazni. A nyesedékaprításra legalkalmasabb a körforgó rendszerű késes aprító, amelynek elvi vázlatát a 273. ábra mutatja be. A kézi adagolású aprítógép 3–5 cm átmérőjű gallyak felaprítására is alkalmas. Az aprítót leggyakrabban elektromos motor működteti, de beszerezhető robbanómotoros kialakítás is.
A már kész, esetleg félkész komposzt aprítását, keverését végző szállítószalagos komposztdaráló a kisüzemi komposztálás alapgépe lehet. Ez a berendezés (274. ábra) egy marófogakkal ellátott, mintegy 45°-os dőlésszögű szállítószalagból (1) áll, amely a nyíllal jelölt irányba haladva a garatba lapátolt (adagolt) anyagot a szeletekből álló, rugóval előfeszített ütközőlapokhoz (2) szállítja.